Nyitva a szekrény, benne a csoda arany cirádák, bőrkötés
Lapozd, s a képek elvisznek oda, hol minden puha ölelés.

Fiatal férfi, mosolya fanyar, feszül a szüre zubbony,
elnyelte őt egy folyókanyar, először ment el e zugból.

Istenem! Látod Apát, Anyát, ahogy épp kommunizmust épít!
Margitnál talicska, Jánosnál lapát van mit az idő sem szépít.

100 év a jelen, a múlt, hány éj mind porba hullt.
100 év, ami elmúlt már, 100 év, ami vissza vár.

Itt meg én vagyok, nézd kicsikébe', lötyög rajtam a pólya.
A család meg vigyorog az új kicsikére ezt hozta nekünk a gólya.

És ez a fénykép még el sem készült, Te lehetsz rajta majdan,
Szorongva nézed szemed rémült, már benne voltál e dalban.

100 év, ami Rád talál, 100 év, ami másra vár,
100 év, ami körbefog, 100 év csupa szép titok.