Kulcsot, semmit mindent otthagyott,
pár kölni szagú százast, mit még húsvétra kapott.
Gál Gyulát és B. nejét,
s a harmadikról a kedvesét, aki álmában beszélt,
mert nappal annyira félt.

Sapkát, sálat, ifjabb Gál Gyulát,
szétnyálazott képregényt,
mit a Bakáts téren talált,
ezt sodorja viszi a szél,
a foszladozó hősöket ez a hajnali szél
sodor máló testeket.

Ez a szél ez az út ami visz ami húz,
ami széttép s a mélybe emel,
most téged sodor itt meg a tű nyomait
és ez széttép s mélybe emel ez a mélybe emel.

Tizehhat múlt s már viszi a szél, sosem tudjuk meg, hogy miért
ez a hajnali szél
biztos hűvös volt és szürke köd szitált,
s benned számlálhatatlan sok élénk szín zihált
és ez mind-mind széllé vált.

Ez a szél, ez az út, ami visz ami húz,
ami széttép s a mélybe emel,
most téged sodor itt meg a tű nyomait
és ez széttép s mélybe emel ez a mélybe emel.

2 X: Ez a szél, ez az út, ami visz ami húz,
ami széttép s a mélybe emel,
most téged sodor itt meg a tű nyomait
és ez széttép s mélybe emel.

Ez a mélybe emel.