A barna hantok már görögnek újra
A föld a fölnek így köszön
Az arcon rajzok, lásd a félelem súlya
Itt nem számít már bánat és öröm

Kérges kezetek már soha nem ápol
A ráncok közt eltűnik a könny
Fénytelen szemeken már örök az álom
A fáradt test már néma közöny

Kívül gyönyörű némák vagytok
De belül valami lágy zene szól
A végtelen űr az mit ránk hagytok
De valami az súgja így van jól

Kívül gyönyörű némák vagytok
De belül valami lágy zene szól
A végtelen űr az mit ránk hagytok
De valami az súgja így van jól

Úgy vígyáztok ránk mintha lennénk
De elmos már a könnyözön
Hisz nem vagyunk mi sem
Általuk voltunk ha nem vagytok ti nincs öröm

Kívül gyönyörű némák vagytok
De belül valami lágy zene szól
A végtelen űr az mit ránk hagytok
De valami az súgja így van jól

Kívül gyönyörű némák vagytok /Nem ápolsz nem ápolsz
De belül valami lágy zene szól /Elhagytál, te gyászolsz
A végtelen űr az mit ránk hagytok /Nem ápolsz, nem ápolsz
De valami az súgja így van jól /Elhagytál te gyászolsz